Sajtóreferensek szemináriuma, 1. munkaértekezlet: „Határokon és kultúrákon átívelő kommunikáció”
Brüsszel, 2009. január 27.
Tisztelt King Asszony, Delfosse Úr, Hélin Úr!
Tisztelt Képviselők, Hölgyeim és Uraim!
A 2009-es év történelmi lehetőséget kínál az EGSZB számára, hogy bevonja az európai polgárokat az Európai Unióról szóló vitába, valamint, hogy erősítse a részvételi demokráciát, és ezáltal előkészítse az európai parlamenti választásokat.
Az Európai Unió polgárainak számos jelentős kihívással kell szembenézniük, mint például a globális pénzügyi válsággal, amely gyakran elbocsátásokhoz és a polgárok elszegényedéséhez vezet. A gazdagok és a szegények közötti különbség szinte elviselhetetlen. A gyermekek éhezése és szegénysége, az elbocsátások, a hajléktalanság ma már nem számít ritka jelenségnek – ezek mind nagy számban fordulnak elő, különösen a volt szocialista országokban.
Az EU pozitív és jótékony hatását egyáltalán nem, vagy hátrányosan tapasztaljuk – és ez különösen igaz a vidéken élőkre. A belső piac prioritása a polgárok érdekeivel szemben valóban jelentős problémákat okoz számukra (a közszolgáltatások kényszerű privatizációja, az elbocsátások hatalmas száma és a szolgáltatások növekvő költségei), és csalódást okoz nekik.
A gázszolgáltatás közelmúltbeli megszüntetése tüntetésekhez vezetett, és nem tudjuk pontosan, hányan fáztak, és milyen károkat okozott ez.
Az egyes tagállamok kormányai által ellenőrzött média valótlan vagy töredezett információkat szolgáltat a polgároknak. Sok országban az Európai Unió demokratikus követelményei gyakran csak írásban léteznek, nem pedig megélhetésben. Milyen változásokkal tudunk együtt élni egy ilyen helyzetben? Miért fontos javítani és felhasználni a kultúrák közötti párbeszédet az egyének és intézmények közötti párbeszéd eszközeként?
Az EU lakossága, azaz közel 500 millió ember különbözik egymástól anyanyelve, vallása, életmódja, politikai véleménye és kultúrája tekintetében is. Mi lehet a közös érdekük? Méltó emberi élet megteremtése. Ehhez elengedhetetlen egymás kölcsönös elismerése és tisztelete. A méltó emberi élet megteremtéséhez az is szükséges, hogy az egyéni és a közérdek felismerésével és finomhangolásával befolyásolja a politikai akaratot.
Milyen eszközök állnak rendelkezésre az egyéni szintű döntéshozatalhoz?
A csaknem 500 milliós lakosság hány százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel? Hány úgynevezett közszolgálati rádió és televízió nyújt valódi, a döntéshozatalhoz szükséges információkat polgárainak és az itt élő migránsoknak? Hány írástudatlan vagy funkcionális analfabéta él társadalmainkban? Hány gyermek nem jár iskolába? Hány ember számára tiltják a vallási követelményeik, hogy kapcsolatba kerüljenek másokkal?
Elég ha az interneten keresztül csak a klasszikus kultúrák közötti párbeszédet alkalmazzuk, vagy hozzá kell járulnunk egy úgynevezett ágazati (egészségügy, mezőgazdaság, oktatás, biztonság, külügyek) kulturális közös nyelv és eszköztár létrehozásához az uniós polgárok tájékoztatása érdekében?
Hogyan mozdíthatjuk elő a tájékoztatáshoz való jogot a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzésével? Szükségünk van-e az európai kultúrák általános és ágazati kézikönyveire ahhoz, hogy elősegítsük mindazok integrációját, akik itt élnek és dolgoznak (ahogy az EGSZB ajánlotta1)? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a polgárok ne csak formálisan, hanem ténylegesen is részt vegyenek a politikai akarat kialakításában? Mit kell tennünk azért, hogy nagyobb demokrácia legyen Európában?
Információ, információ, információ minden itt élő számára, hogy egyenlő eséllyel férjenek hozzá ezekhez az információkhoz!
Minél több az információ, annál nagyobb a demokrácia.
És milyen információkat kell szolgáltatnunk? Manipulált vagy valódi? Kinek a felelőssége a manipulációmentes információk biztosítása? Ez mindannyiunk felelőssége. Miért kellene visszatérnünk a rádióhoz? Roosevelt híres volt arról, hogy rádiót használt, Kennedy pedig a televíziót. Obama… az internetet használta kampánya központi platformjaként.” 2Igaz-e, hogy az EU-ban élő összes személyt elérhetjük az interneten keresztül – bár mindenkinek azonos jogokkal kell rendelkeznie az információhoz való hozzáférés tekintetében is3 ? Egy korábbi véleményében az EGSZB javasolta egy közszolgálati rádió- vagy televíziócsatorna létrehozását, különösen azok számára, akik önhibájukon kívül el vannak szigetelve az információtól. Az ilyen emberek száma növekszik. Etikai és civil ellenőrzésre azért van szükség, hogy semmi ne tudja manipulálni a hallgatót vagy a nézőt, 4hogy ne fordulhasson elő olyasmi, ami egy kampányban elhangzott: „… a politikust, akárcsak a mosóport, el kell adni…”.
A szinte mindenki számára megfizethető rádió nemcsak információ-adásra, hanem az emberek oktatására és tudásának elmélyítésére is alkalmas, így a helyi rádiók EU-rádióval való összekapcsolásával folyamatos „forgalmat” biztosíthatunk az EU intézményei és polgárai között. Az EGSZB tagjai helyi és uniós érdekek közvetítőiként közvetlenül részt vehetnének ebben a munkában.
A rádión keresztüli oktatásnak és tájékoztatásnak napjainkban egyre fontosabb szerepe van, hiszen a kisebbségek helyi vagy országos konfliktusai, a munkahelyek elvesztése, az anyanyelvhasználat elvesztése egyoldalú vagy kevés tájékoztatással nem oldható meg. Ha az egyén, a választópolgár úgy érzi, hogy mindennapjait nemzetisége, vallása, politikai meggyőződése vagy – mondjuk – a gázhiány miatt súlyos, megoldatlan konfliktusok nyomják el, akkor az európai parlamenti választást, azaz a demokrácia közvetlen gyakorlását – nem fogja értelmes és hatékony eszköznek tekinteni konfliktusai és mindennapi megélhetési problémái megoldására.
Abban bízunk, hogy az Európai Polgárok Rádiója azért jött létre, hogy az Európai Unió különböző pontjain élő átlagemberek hangját közvetítse. Hiszünk abban, hogy a globális gazdasági helyzet, az egészségügy, a klímaváltozás, mezőgazdaság és más fontos témák megvitatása során a legértékesebb perspektívák maguktól az emberektől származnak. Reméljük, hogy teret kapnak mindazok, akik megosztanák tapasztalataikat, történeteiket és véleményüket, ami közelebb hozza az európai embereket egymáshoz.
Az Európai Polgárok Rádiója mottója a „Vissza a rádióhoz!” azt jelképezi, hogy visszatérünk ahhoz az időhöz, amikor az emberi hang és a közösségi vélemény még valóban számított. Jó lenne, ha az interjúk azon az elgondoláson alapulnának, hogy jobban tájékozódjunk, megértsük a világot, amelyben élünk, és így egymást is.
Kövessék az Európai Polgárok Rádióját és hallgassák meg a valódi emberek valódi történeteit!